Amikor háromdimenziós képeket készít, valószínűleg az ostoba piros és kék papírszemüvegre gondol, amelyet gyerekkorában a színházban hordott, hogy feltörekvő animációs filmeket nézzen; a sztereoszkópikus illúziók azonban sokkal korábban kezdődtek, mint a XX. század közepén. Valójában ez a stílus egykor annyira népszerű volt, hogy a képregények aranykorába is bekerült a 3D-s képregényekkel. A háromdimenziós képregényeknek az 1950-es években rövid, de emlékezetes futamuk lehetett, de varázsuk soha nem halványult el.
Hogyan készültek a 3D képregények?
A jelentős technológiák és CGI-manipulációk megjelenése előtt 3D-s képeket készítettek sztereoszkópiával. Ennek az okuláris technikának a korai változatai két képet készítettek, amelyek kissé különböztek egymástól, és közvetlenül egymás mellé helyezték őket a sztereográfoknak nevezett kártyákon. Ha sztereoszkóppal nézzük, ezek a képek úgy néznek ki, mintha mozognának. A 20. század közepére a szemléltető sztereoszkópikus képek anaglifákká fejlődtek.
Anaglifák és 3D-s képregények
A klasszikus piros és kék képeket, amelyeket elképzelhet, ha háromdimenziós képekre gondol, anaglifáknak nevezzük. Ez a okuláris illúzió a színmanipulációból származik, ahol a kék/piros szemüveg az egyik szemet a nyomtatott képek egyikének, a másik szemnek pedig a második nyomtatott képet érzékeli. Amikor ezeket az agyba táplálják, egy új dimenzióérzéket kapnak, és látszólag 3D-s képet hoznak létre egy 2D-s síkon.
A 3D képregények rövid története
Bár a sztereoszkópikus 3D-s képek az 1920-as évek eleje óta léteznek, a technológia iránti rajongás az 1950-es években kezdett el igazán. A Three Dimension Comics olyan rajzfilmfigurákat mutatott be, mint a Mighty Mouse, a Captain 3D és a Jungle Joe, így ez az új megtekintési élmény a képregények világába került. Valójában a legelső képregény (Three Dimension Comics 1) több mint 2,5 millió példányban kelt el a megjelenéskor.
A 3D Illusteror felbukkan
Az acetátcellákat és a pontosság érdekében lyukasztórendszert magában foglaló egyedi eljárást alkalmazva Joe Kubert és Norman Maurer alkotók elindították a 3D képregény műfaját, és szabadalmaztatták „3D Illusteror” eljárásukat a képregénypiacon. Jack Adler, a DC vállalat akkori alkalmazottja a maga módján továbbfejlesztette ezt a rendszert, aminek eredményeképpen 1953 novemberében megjelent Superman első 3D-s képregénye. Népszerűsége arra ösztönzött más képregény-cégeket, hogy saját képregényeiket adják ki anélkül, hogy engedélyt kaptak volna Kubert és Maurer módszerének használatára, amely segített demokratizálni a divatot, de hatékonyan csődbe vitte a St. John Publishing Company-t.
Az írás a falon 3D képregényekhez
1953 őszén Kubertet és Maurert beperelték szerzői jogok megsértése miatt, mivel tudtukon kívül megsértették az 1936-os sztereoszkóp módszer szabadalmát. A 3D-s képregények csökkenő eladásaival párosulva az egykor híres trend gyorsan megh alt.
Gyűjthető képregények, amelyek megkapták a 3D kezelést
Képregények millióit nyomtatták ki, mióta a 20. században először kerültek előtérbe a gyerekek körében, és a 3D-s képregények nyomtatásának rövid ideje szórakoztató és szeszélyes gyűjteményré teszi őket. Bár a képregénygyűjtők számára nem különösebben értékesek, bárki gyűjteményét egyedi kiegészítővé tehetik. Tekintettel a rövid nyomtatási ciklusra, sokkal kevesebb könyvet lehet találni, bár azok, amelyeket talál, átlagosan 1 és 25 dollár között lehet a piacon, és a Mighty Mouse a leggyakrabban listázott képregénysorozat. Íme néhány fő cím, amivel találkozhat:
- Mighty Mouse
- Superman
- Batman
- 3-D Dolly
- Tor
- Wack
- Harvey True
Tapasztalja meg az elragadó kettős látást
Lépjen a múltba váratlan módon az 1950-es évek elején készült 3D-s képregényekkel. A szuperhősöktől a horrormesékig van egy történet, amely biztosan leköti az embert, és felpróbálhatja azt a régi papír 3D-s szemüveget a színházból, amelyet gyerekkorában kapott, hogy a kettős látást a legjobban kapcsolja be. Ha pedig lenyűgözőnek találja a 3D-s képregényeket, fedezzen fel más ritka képregényeket, és nézze meg, mi van ott.
