A lakástüzek évente több mint 7 milliárd dolláros kárt okoznak körülbelül 366 000 otthonban az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban és a világban évtizedek óta használják a tűzgátló anyagokat, a kereskedelmi és fogyasztói termékek gyúlékonyságának csökkentésére tervezett vegyszereket. Míg a tűzgátlók számos fogyasztási cikkben minimálisra csökkentik a tűzveszélyt, a tűzgátló anyagok bizonyos osztályai károsak a környezetre és az emberi egészségre.
Szervetlen
A szervetlen tűzgátló anyagok gyakran megtalálhatók festékekben, ragasztókban, huzalokban és kábelekben, valamint szövetbevonatokban. Sokféle szervetlen vegyületet használnak, de a legelterjedtebb a hidratált alumínium és a magnézium-oxid, és gyakran kombinálják a többi tűzgátló osztályokkal. A szervetlen tűzgátló anyagok lelassítják a bomlás folyamatát és a gyúlékony gázok felszabadulását.
Tűzgátló biztonság
Az elmúlt évtizedben több jelentős kutatási tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb tűzgátló anyag, különösen a halogénezett tűzgátló anyagok és a szervfoszforos tűzgátló anyagok számos környezeti és emberi egészséggel kapcsolatos aggályhoz kapcsolódnak. A halogénezett (más néven szerves halogén) égésgátlók szénmolekulához kötött brómot vagy klórt tartalmaznak. A szerves foszfortartalmú tűzgátló anyagok közé tartozik egy szénmolekulához kapcsolódó foszforatom. Az ilyen kémiai kötésekkel rendelkező anyagok perzisztens szerves szennyező anyagoknak (POP) számítanak.
A POP-okról kimutatták, hogy jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek mind az emberek, mind a környezet számára. Más vegyi anyagokkal ellentétben a POP-ok nem bomlanak le biztonságosabb vegyszerekké a környezetben, és sok évig érintetlenek és potenciálisan károsak maradnak. A természetes környezeti ciklusok miatt a POP-ok a talajban, a levegőben és a vízben széles körben elterjedtek a világon. Mivel a POP-ok a természetes környezetben megtalálhatók, felhalmozódnak az élő szervezetek zsírszövetében, beleértve az embereket és az állatokat is. Sok ember és állat utazik szerte a világon, és tudtán kívül terjeszti a POP-okat a környezetbe. A kutatók POP-okat találtak egészen a sarkkörig.
Emberi egészségügyi kockázatok
A tűzgátló anyagokat széles körben használják. Az Environmental Science & Technology folyóiratban megjelent egyik tanulmány szerint az Egyesült Államokban egészségügyi megfontolások miatt már nem használt vegyületek még mindig elterjedtek a kiságy matracokban, a pelenkázóasztal alátétekben és az autóülésekben. A Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatói felfedezték, hogy egy anya vérében a brómozott égésgátlók mennyiségének minden tízszeresére növelésével 115 grammal csökken a baba születési súlya.
A pajzsmirigyrák több mint 270%-kal nőtt az elmúlt 20 évben, és az Egyesült Államokban a tíz leggyakoribb rák egyike. A Duke Egyetem kutatói azt találták, hogy azoknál az embereknél, akiknél magas a brómozott tűzgátló anyag a háziporban, ötször nagyobb valószínűséggel alakul ki pajzsmirigyrák. Számos kulcsfontosságú állatkísérlet szerint a tűzgátló anyagok bizonyos osztályai, például a brómozott tűzgátlók, endokrin rendszert károsító vegyületekként működhetnek, és zavarhatják a pajzsmirigy normál működését.
1977-ben a klórozott Tris-t, a gyermekpizsamákban használt népszerű tűzgátló szert rákkeltő anyagként azonosították, és nem használhatók. A klórozott Tris azonban továbbra is figyelmeztető feliratok nélkül megtalálható a kanapépárnákban és szoptatós párnákban az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) 2004 óta dolgozik együtt a polibrómozott difenil-éterek (PBDE-k) gyártóival a PBDE-k használatának önkéntes megszüntetése érdekében. A PBDE-k összefüggésbe hozhatók az alacsonyabb IQ-val, valamint a gyermekek szellemi és fizikai fejlődésének késleltetésével. Sajnos az elmúlt években új, a PBDE-hez hasonló kémiai szerkezetű tűzgátlók jelentek meg a piacra ismeretlen egészségügyi kockázatokkal.
Környezeti kockázatok
Az 1970-es évek óta tűzgátló anyagokat adnak a különféle kereskedelmi és fogyasztói termékekhez a gyártási folyamat során, vagy utólag permetezték a termékre. Alkalmazási folyamatuk miatt a tűzgátló anyagok rutinszerűen gőz vagy levegőben lévő részecskék formájában távoznak, amelyek hajlamosak a felületekhez tapadni vagy porként leülepedni a környezetben. A kibocsátás után a tűzgátló anyagok felhalmozódhatnak a talajban, a vízben és a levegőben. A tudósok magas PBDE-szintet találtak sperma bálnákban és más sarkvidéki állatokban, amelyek több ezer mérföldre töltik idejüket bármely emberi forrástól, ami arra utal, hogy a PBDE-k és a tűzgátló anyagok víz- és légáramlatok útján is terjedhetnek.
A Centers for Disease Control and Prevent (CDC) által végzett 2004-es Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálati Felmérésben a CDC azt találta, hogy az amerikaiak 97%-ának vérében volt kimutatható tűzgátló anyag, és a 12 és év közöttiek 19 volt a legmagasabb szint.
Expozíció csökkentése
Sajnos tűzgátló szerek mindenhol megtalálhatók, így lehetetlen elkerülni, hogy ki legyen téve ezeknek. Azonban lépéseket tehet a mérgező tűzgátló anyagoknak való kitettség csökkentése érdekében. Számos tanulmány kapcsolta össze a tűzgátló anyagok több osztályát a hosszú távú egészségügyi problémákkal. A California Childcare He alth Program a következő egyszerű lépéseket javasolja az expozíció csökkentésére:
- Moss kezet rendszeresen a nap folyamán, mert a tűzgátló anyagok gyakran megtalálhatók a kezeken, és a kéztől szájjal érintkezve lenyelhetik őket.
- Csökkentse a port az otthoni porszívóval HEPA szűrővel és nedves felmosóval.
- Kerülje a PBDE-vel kezelt habot. A "California TB 117" címkével ellátott hab valószínűleg káros tűzgátló anyagokat, például PBDE-ket tartalmaz.
- Korlátozza a szőnyegek és drapériák számát otthonában, mivel az anyagot valószínűleg tűzgátlóval kezelték.
- Válasszon fából készült bútorokat vagy poliésztert, pehelyt, gyapjút vagy pamutot tartalmazó bútorokat, mivel általában nincsenek tűzgátló anyagokkal kezelve.
- Akadályozzuk meg, hogy a gyerekek a szájukba vegyék az elektronikus eszközöket, mobiltelefonokat és távirányítókat, mert az elektronikát gyakran még mindig PBDE-vel és egyéb tűzgátló anyagokkal kezelik.
- Keressen olyan termékeket, például bútorokat, amelyeket égésgátló anyagok nélkül gyártanak. Ne feledje azonban, hogy a címkézés nem kötelező, így nem tudhatja biztosan, hogy a termékek mentesek-e ezektől a vegyszerektől, hacsak nincsenek égésgátló-mentes címkével ellátva.
Tűzgátlókról
A tűzgátlók, más néven égésgátlók, olyan vegyi anyagok, amelyeket kereskedelmi és fogyasztói termékekben, például bútorokban, építőanyagokban és elektronikai cikkekben használnak, hogy megfeleljenek a Fogyasztói Termékbiztonsági Bizottság által meghatározott tűzveszélyességi szabványoknak. A szövetségi gyúlékonysági szabványokat először az Egyesült Államok gyúlékony anyagokról szóló törvénye alkotta meg 1953-ban. Ez a törvény szabályozta a nagyon gyúlékony ruházat gyártását, miután az 1940-es években több műselyemet viselő gyermek szörnyű halálát követte. A törvényt 1967-ben módosították a bútorok, habszivacsok, műanyagok és egyéb ruházati anyagok, valamint a hagyományos építőanyagok és lakberendezési tárgyak tekintetében.
A dohánygyártók az 1980-as években a „tűzbiztos” cigaretta kifejlesztésére gyakorolt nyomás alá helyezték a tűzgátló szerek használatát, különösen a bútoroknál, mivel a füstölgő cigaretta a háztüzek egyik fő oka. Ahelyett, hogy pénzt költöttek volna egy új típusú cigaretta kifejlesztésére, a dohánygyártó cégek vezetői és lobbistái megalakították az Állami Tűzoltóbírók Országos Szövetségét, és tűzálló bútorokért szorgalmazták. Manapság a tűzgátló anyagok általában megtalálhatók az elektronikában, az épületszigetelésben, a poliuretán habban és több száz termékben az egész házon belül.
Korlátozza és védje a kitettséget
A tűzgátló anyagokat világszerte gyakran használják kereskedelmi és fogyasztói termékekben a termékek gyúlékonyságának csökkentése érdekében, és az expozíció elkerülése lehetetlen. A tűzgátló anyagokkal kapcsolatos egészségkárosító hatások kialakulásának esélyének csökkentése érdekében tegyen egyszerű lépéseket a mérgező tűzgátló anyagoknak való kitettség korlátozására.
