Az orsófák (Euonymus spp.) szívós és alkalmazkodóképes növények, amelyek bár fákként emlegetik őket, gyakran sűrű cserjéssel nőnek. Esztétikailag színes lombozatukról és szokatlan bogyós gyümölcseikről ismertek.
Orsó jellemzői
Kétféle orsófát használnak a tereprendezésben – az európai orsót és az amerikai orsót –, amelyek mindegyike ragyogó bíbor lombozatú ősszel, és egyidejűleg bizarr vörös és narancssárga gyümölcsökkel díszített.
A gyümölcs, amely az ágakon lóg, ahogy a lombozat lehull, négy részre nyílik, így az orsófák a „hearts-a-bustin” és „eperbokor” alternatív neveket kapják. Az őszi lombozat egy másik alternatív elnevezéséért felelős: „égő bokor”.
A tavaszi fehér virágok kicsik és jelentéktelenek, akárcsak a lombozat, mielőtt tüzes színűvé válik – az orsólevelek nem leírható ovális alakúak, és körülbelül 2-3 hüvelyk hosszúak. Az európai orsó végül 20 láb szélesre és magasra nőhet, bár gyakran kisebbnek látják, míg az amerikai fajta általában 10 láb alatt marad.
A növények enyhén mérgezőek, bár nagy mennyiséget kell fogyasztani ahhoz, hogy komoly egészségügyi veszélyt okozzon.
Kerthasználat
Az orsók méltóak arra, hogy fókuszpontként szolgáljanak egy évelőágyásban, ahol a legjobban úgy néznek ki, ha az alsó ágakat lemetszik, hogy faszerűbb formát hozzanak létre. Az orsókat azonban leggyakrabban sövényként használják, ahol a legjobban néznek ki, ha nem nyírják, és felveszik természetes lekerekített formájukat. Sűrű növekedési szokásuk és bogyós gyümölcseik miatt nagy vadértékkel bírnak.
Growing Spindle
Az orsók szívósságáról ismertek – viszonylag könnyen ellenállnak a szárazságnak, az erős hőségnek és a rossz talajnak. Elviselik a részleges árnyékot, de a teljes napon sokkal több a bogyó.
A fa ültetése
A cserepes orsófákat jellemzően faiskolából vásárolják. A tavasz vagy az ősz a legjobb idő az ültetésre. Szükségük van egy olyan mély lyukra, mint a gyökérgolyó, és valamivel szélesebb, de nincs más különleges kezelés. A nedves, ázott területekre való ültetést azonban kerülni kell.
Gondoskodás és lehetséges problémák
A gondozás minimális, ha megalakult. Tetszés szerint metszhetők méretük és formájuk szabályozása érdekében, de egyébként hajlamosak szépen növekedni, ha magukra hagyják.
Különböző kártevők és betegségek támadják meg az orsófákat, de az egyetlen, ami komoly aggodalomra ad okot, az orsópikkely. Ez egy apró, fehéres kártevő, amely a levelek alsó részét kolonizálja. Az enyhe fertőzések kezelhetők rovarölő szappannal, de súlyos esetekben valószínűleg rovarölő szerre lesz szükség, hogy megakadályozzuk a növény elpusztulását.
fajták
Az amerikai orsó (E. americanus) strapabíró az USDA 5–9. zónájában, és általánosan elérhető a faiskolákban az egész országban. Őshonos növényként általában vad alapformájában fordul elő, nem pedig javított fajtaként.
Az európai orsó (E. europaeus) strapabíró az USDA 4–7. zónájában, és általánosan elérhető a faiskolákban az egész országban.
- A 'Red Cascade' a faiskolákban előforduló elsődleges fajta, amely mélyen telített vörös színéről és szapora bogyós megjelenéséről ismert.
- Az Albusban fehér gyümölcs van piros helyett.
Látványos orsók
Az év nagy részében az orsófák nem olyan növények, amelyek felhívják magukra a figyelmet. Mivel azonban ősszel lehűl az idő, készüljön fel a növényvilág egyik legfényesebb vörös lombozatára.
