Káposzta Pálma
A pálmák megvannak a maguk jelenlétében, és tökéletes növények a medence melletti területeken vagy bármely trópusi témájú kertben.
A káposzta pálma (Sabal palmetto) egy törpefa a délkeleti partvidékről, ahol gyakran növekszik a lombkoronás tölgyek és más őshonos fák árnyékában. A „káposzta” a középen kibontott levelek jellegzetes gömbje, amely úgy néz ki – és állítólag íze is –, mint a közönséges kerti zöldség. Kiváló választás ott, ahol kis árnyéktűrő tenyérre van szükség. Ültessük homokos talajba, ha lehetséges, és hetente öntözzük, amíg meg nem áll.
Királyi Pálma
A királyi pálmák (Roystonea spp.) az egyik legfenségesebb faj, elérik a 70 láb magasságot, és gyakran láthatók Dél-Florida utcaképi ültetvényeiben. Rendezett levélelrendezésükről és törzsük gyönyörű, sima zöld részéről ismertek, amely közvetlenül a lombkorona alatt foglalja el a helyet. Nem válogatósak a talajra, de teljes napsütésre és bőséges öntözésre van szükségük – még az alkalmi áradásokat is elviselik.
nádpálma
A nádpálmát (Chrysalidocarpus lutescens) általában cserépben termesztik szobanövényként, ahol előfordulhat, hogy nem fejlődik ki törzse, de vonzó, függőleges levélfürtöt alkot. Fagymentes vidékeken szabadban termeszthető, ahol több törzset fejleszt, amelyek vastag bambuszvesszőkre emlékeztetnek. Meglehetősen szárazságtűrő, de kiváló vízelvezetést igényel, amelyet könnyű ültetési keverékbe ültetve könnyen biztosíthatunk.
MacArthur Cluster Palm
Az itt látható példány azt mutatja, hogy néz ki fiatalon a MacArthur-pálma (Ptychosperma macarthuri), bár érett állapotban nagy, lelógó virágfürtöket hordoz, amelyek több méterrel a lombkorona alatt lógnak, így egészen látványos példány. A virágok átadják helyét a színes gyümölcsöknek, és a fa egész évben folytatja virágzási és termőciklusát, hogy állandó színt jelenítsen meg. Ezek a pálmák kicsik, általában legfeljebb 15 méter magasak, és elviselik a teljes napsütést, a teljes árnyékot vagy bármit a kettő között. Robusztus, szárazságtűrő faj, amely szinte bármilyen talajtípusban termeszthető, és gyakran ültetik ligetekbe a drámai hatás érdekében.
Butia Pálma
Pindo pálma (Butia capitata) néven is ismert, ez a faj alacsony és vaskos, hatalmas, akár tíz láb hosszúságú levelekkel, amelyek kecsesen görbülnek a talaj felé. Lassú növekedésű, szárazságtűrő. Egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága az ehető gyümölcsök, lényegében egy datolyafajta, amelyekből lekvárok és befőttek készíthetők.
Kókuszpálma
A kókuszpálma (Cocos nucifera) talán a világ legszélesebb körben elismert pálmapálma, magas, vékony törzsével és apró ernyőjével, amely lebben a szellőben. 100 láb magas is lehet, és az egyik legjobb növény a tengerparti területek tereprendezéséhez, mivel nagyon jól tűri a sópermetet és a hurrikán erejű szeleket. Kedveli a homokos talajt és a sok nedvességet, de egyébként minimális az igénye, amíg olyan éghajlaton él, ahol a hőmérséklet nem csökken fagypont alá.
Foxtail Palm
Rókafarkpálma (Wodyetia bifurcata) egy nagyon kifinomult faj a durva szerkezetű pálmák világában. A levelek puha, bozontos rókafarkokhoz hasonlítanak, és a törzs színe majdnem fehér, ellentétben a legtöbb pálma sötétbarnával. Gyorsan növekszik, jól tűri a napsütést és az árnyékot, túléli a szárazságot, de bőséges nedvesség esetén bujanak tűnik. Ez egy közepes méretű fa, és alkalmazkodik a konténeres kultúrához, így hideg éghajlaton is termeszthető.
Palackpálma
A palackpálmákat (Hyophorbe lagenicaulis) könnyű azonosítani a névadó duzzadt szárukról, amelyek a lombkorona felé keskenyednek, mint egy régimódi szódatartó. Ez a melegkedvelő faj lassan növekszik, maximum 20 láb magasra, de megelégszik azzal, hogy egész életét egy nagy ültetvényben éli le, amíg napos helyen van.
Ezüst Datolyapálma
Ez a pálma, más néven cukros datolyapálma (Phoenix sylvestris), közeli rokonságban áll a közönséges ehető datolyát termelő fajjal, és gyümölcse is ehető, bár ritkábban fogyasztják. A lombozat sűrű, kékeszöld, szépen elrendezett a lekerekített lombkoronában. Indiában a száraz bozótos területeken őshonos, a laza, jó vízelvezetésű talajokat kedveli, és jól tűri a jelentős szárazságot, bár rendszeres öntözés nélkül kissé kopottnak tűnhet.
Ezüst legyezőpálma
Az ezüst legyezőpálma (Chamaerops humilis) képe a lombozatra fókuszál, de jellemzően többtörzsű példányként nő, és körülbelül 20 láb magas, 10 láb széles csomókat képez. A törzsek jellegzetes íves formájúak, a lombozat pedig pontosan úgy néz ki, ahogy a név sugallja – ezüstzöld legyező alakú levél. Tűri a szélsőséges meleget, szárazságot, rossz talajt, erős szelet, és az egyik leghidegtűrőbb pálmafaj.
Ezüst nádpálma
Az ezüst nádpálma (Coccothrinax proctorii) szintén ezüst-zöld legyező alakú levelekkel rendelkezik, amelyeket hagyományosan nádfedelekként használtak, de ebben az esetben az alsó része az ezüst szín. Egyetlen törzsével függőlegesen növekszik körülbelül 20 láb magasra, és kicsi, szűk koronája van. Az ezüst nádfedeles pálma kemény, mint a szög, és köztudottan sziklás kiemelkedéseken nő eredeti környezetében.
Kanári-szigeteki datolyapálma
A Kanári-szigeteki datolyapálma (Phoenix canariensis) egy drámai faj, jellemzően rövid törzsével és hatalmas, pom-pomra emlékeztető levélkoronájával, az egyik legnépszerűbb pálmafa, amelyet otthoni tájba ültetnek.. Nagyon jól alkalmazkodik a talajtípushoz és az öntözési módokhoz, de évente fáradságos karbantartást igényel, és le kell metszeni a hatalmas leveleket, amint elpusztulnak.
Kentia Palm
A kentia pálma (Howea forsteriana) egy kicsi, lassan növekvő faj, amelyet gyakran szobanövényként használnak. Erősen dekoratív, puha zöld levelei és törzsei, mint a vaskos bambuszvesszők. Gyakran a bejáratok mellé ültetik, és az alternatív nevet adják: őrpálma. Mély árnyékigénye miatt szobanövényként is jól illeszkedik. Növelje nagy ültetőgépben egy könnyű virágcserepes keverékkel, és hagyja megszáradni a talajt az öntözések között, hogy a legjobb esélye legyen a sikerre.
Chiai Borpálma
A chili borpálma (Jubaea chilensis) a világ legmasszívabb pálmapálmája, 100 láb magas, törzse pedig legfeljebb 5 láb átmérőjű. A monolit fák nagyon lassan nőnek, de több száz évbe telik, mire elérik ezt a méretet. Hazájukban, Chilében a nedvükért vágják, amelyet juharszirupra emlékeztető termékké alakítanak. Szárazságtűrők és a száraz, jó vízelvezetésű talajt kedvelik.
Akár az ország szubtrópusi területein, akár hidegebb éghajlaton él, van egy pálma, amely megfelel a tereprendezési igényeinek – csak lehet, hogy konténerben kell termeszteni, és télre beltérbe kell vinni. A forma és a textúra változatossága meglepően sokrétű, különösen, ha bemerészkedik a speciális pálmafaiskolákba, ahol az egyedibb példányok is megtalálhatók.
