A Michigani Egyetem adatai szerint 2014-ben egy főre jutó átlagos amerikai szén-dioxid-kibocsátás 21,5 metrikus tonna CO2 volt. Ez 25 év alatt 7%-os növekedést jelent. Továbbra is a legmagasabb a világon az iparosodás óta, de a kép nem egységes országszerte, sőt régión belül sem.
Mi az a szénlábnyom?
A "szénlábnyom" kifejezéssel gyakran a hírekben az emberek felteszik a kérdést, hogy mi az a szénlábnyom, és hogyan mérik az övék.
A „szénlábnyom” az üvegházhatást okozó gázok mértéke, amelyek előállításáért felelős, vagy a szén-dioxid egységnyi mennyisége, amely tonnában évente keletkezik. Ezeket a gázokat különféle tevékenységek termelik, beleértve a szállítást, az otthoni energiaköltségeket, az étrendet, az újrahasznosítási gyakorlatokat és a hulladéktermelést.
Hogyan számíthatod ki szénlábnyomodat
Nem szükséges bonyolult matematikai képletet megtanulni a szénlábnyom meghatározásához. Szerencsére számos lábnyom-kalkulátor elérhető az interneten, például a Carbon Footprint kalkulátora. A lábnyom meghatározásához adja meg az otthoni energiafelhasználás, az autóval és légi úton megtett gyakorisággal és távolsággal, az étrenddel, az újrahasznosítási programokban való részvétellel és a keletkezett hulladék mennyiségével kapcsolatos adatokat. A szénlábnyom kiszámítása egyénileg vagy háztartás alapján lehetséges.
Átlagos szénlábnyom-adatok
Az emberek a hely, az élelmiszer és a jövedelem alapján összehasonlíthatják szénlábukat az átlagokkal.
Globális összehasonlítások
A Világbank adatai szerint az évi 16,4 metrikus tonna CO2 amerikai átlag háromszorosa volt a 2013-as 4,9 tonna CO2 globális szénlábnyom átlagának.
Az országok összlétszámát tekintve azonban 2014-ben már nem az Egyesült Államok volt a legnagyobb szénlábnyomú ország. Ebben az évben a világ népességének 15%-áért volt felelős, és Kína után a második lett az Environmental szerint. Védelmi Ügynökség (EPA). A kínaiak egy főre jutó szénlábnyoma azonban kevesebb, mint a fele az amerikai szénlábnyomnak, 7,6 metrikus tonna CO2. 2015-ben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása enyhén csökkent 2014-hez képest a melegebb időjárás és a kevésbé támaszkodó szén miatt az EPA (forrásjelentés).
Vidéki és városi különbségek az Egyesült Államokban
A szénlábnyomban az egyik legnagyobb különbség a vidéki és a városi lakosok között van. Az utazás és az otthonok mérete a fő oka annak, hogy a vidéki lakosság kétszer annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint városi társaik
Ezeket a különbségeket összehasonlíthatja a Berkeley Egyetem interaktív szénlábnyom-térképével a CoolClimate Calculatornál. Például:
-
Városkép New York City átlagos szénlábnyoma 32,6 metrikus szén-egyenérték tonna (MCET). A New York-i emberek csak 5 és 7 MCET-et termelnek utazásból és lakhatásból, mivel tömegközlekedést használnak, vagy rövid távolságokat tesznek meg. A házak jellemzően kisebbek, és kevesebb energiát igényelnek a fűtéshez.
- Másrészt a nebraskai Hamilton megyei Giltnerben élők átlagosan 65,3 MCET-et termelnek, a maximális forrás pedig a szállítás, amely 23 MCET-ért felelős. A ház szintén 22 MCET. Giltnerben a közlekedés négyszerese, a lakhatás pedig háromszor szennyezőbb, mint New Yorkban.
Az élelmiszerekből, árukból és szolgáltatásokból származó hozzájárulások közel azonosak vidéki és városi területeken egyaránt.
Nem minden város egyforma
A városok szén-dioxid-kibocsátása csak ott alacsonyabb, ahol az emberek kisebb házakban élnek zsúfolt városokban, például New Yorkban, és rövidebb távolságokat ingáznak. Így New York városának szénlábnyoma 32,6 MCET alacsonyabb, mint Denver, CO, ahol az emberek átlagos szénlábnyoma 62,1 MCET. Ennek az az oka, hogy Denverben az átlagos házak nagyobbak, és 18 MCET-t tesznek ki (2,5-szer többet, mint New Yorkban). Denver városa széles körben elterjedt, így a közlekedésből származó szénlábnyomuk 23 MCET négyszer nagyobb, mint New York-ban a Live Science jelentése szerint.
A külvárosoknak nagyobb a lábnyoma, mint a városközpontoknak
UC Berkeley News azt találta, hogy minél nagyobb egy város, annál nagyobb a külvárosa. A külvárosokban élők tehetősebbek, mint a belvárosban élők, ezért nagyobb házaik vannak. Ráadásul a terebélyesedő külvárosok azt is jelentik, hogy az emberek több kilométert tesznek meg. A külvárosok tehát felelősek a háztartások károsanyag-kibocsátásának 50%-áért az Egyesült Államokban, New York városának külvárosai például nem olyan zöldek, mint a városközpont. Manhasset, Nassau megye egyik külvárosa, átlagos lábnyoma 72,4, és kétszerese New York városának. A közlekedésből származó kibocsátás négyszerese a városközponténak. A Berkeley interaktív térképének adatai szerint a nagyobb házak 2,5-szer nagyobb károsanyag-kibocsátást jelentenek, mint a belvárosi házak.
Tehát a külvárosokban élők átlagos karbonlábnyoma sokszorosa lehet az országos átlag karbonlábnyomának. New York külvárosai háromszor olyan szennyezőek, mint az országos átlag, és még egyes vidéki területeknél is, mint például Giltner. Nem meglepő, hogy az Environmental Science and Technology 2014-ben megjelent tudományos tanulmánya kimutatta, hogy a külvárosok adják az Egyesült Államok teljes szén-dioxid-kibocsátásának körülbelül 50%-át.
A kibocsátás fő forrásai
A városokban, vidéki területeken és a külvárosi régiókban a kibocsátás két fő forrása az energia és a közlekedés.
- Energia: Az amerikaiak nagy házakban élnek, átlagosan 200 négyzetméteren, a Shrink That Footprint szerint ez a legnagyobb a világon. Az egy főre jutó élettér 258%-kal nőtt 1950 óta az Egyesült Államokban, mutat rá a Michigani Egyetem. A nagy házak több energiát igényelnek a fűtéshez és a hűtéshez, valamint a világításhoz. Az EPA (Sources report) szerint az otthonok és irodák villamosenergia-fogyasztása az összes villamosenergia-kibocsátás 33%-át teszi ki. A villamosenergia-termelésből és -használatból származó kibocsátás a második legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, amely az Egyesült Államok teljes kibocsátásának egyharmadát teszi ki. Ezenkívül az otthonok és a kereskedelmi szektorok a szén 12%-át bocsátják ki fűtés, hűtés, főzés és hulladékkezelés révén.
- Közlekedés: Sok amerikai vezet gáznyelő járműveket, például terepjárókat. A Michigani Egyetem megjegyzi, hogy 1988 és 2015 között 24%-kal nőtt az autók mérete és 89%-kal a lóerő. Ezek az autók sokkal környezetszennyezőbbek, mint a kisebb modellek. A legtöbb vidéki embernek nagy távolságokat kell megtennie munkába, iskolába, üzletekbe és szórakozásért. Az EPA 2015-ös adatokon alapuló összefoglalója szerint az emberek által belföldi utazásra használt személygépkocsik adják a közlekedésben felhasznált kövületek 43%-át.11). Ebben az évben az Egyesült Államok összes kibocsátásának 27%-át a szállítás okozta
Gazdaság és élelmiszerválasztás
Az EPA, Sources szerint, 2015-ben a kibocsátás 9%-át a mezőgazdaság tette ki. Fontos kritérium azonban a megtermelt élelmiszer típusa, legyen szó terményről vagy állatról.
Hús, vegetáriánus és vegán étrend
Egy 2014-es tudományos tanulmány megállapította, hogy a húsalapú étrend kétszer annyi kibocsátást bocsát ki, mint a vegán ételek előállítása. A The Guardian egyik cikke rámutat arra, hogy ha az emberek világszerte teljes értékű vegetáriánus étrendet alkalmaznának, az 2050-re 63%-kal, a vegán étrend esetében pedig 70%-kal csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást. Ráadásul a túlzott húsfogyasztás a probléma. A kevesebb és egészséges húsadagok fogyasztása csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást is.
A különböző húsoknak azonban eltérő a lábnyoma. A Környezetvédelmi Munkacsoport (Prospektus, 2. oldal) azt mutatja, hogy
- A bárány karbonlábnyoma 50%-kal több, mint a marhahúsé
- A marhahús lábnyoma több mint kétszerese a sertéshúsnak, és akár 13-szor több, mint a zöldségé
- A sertéshús lábnyoma közel duplája a csirkehúsnak és más baromfinak
A bioélelmiszereknek kisebb a szénlábnyoma
A 107 tanulmány metaanalízisével megvizsgált európai biogazdaságok 68 százaléka kevesebb üvegházhatású gázt bocsátott ki. Azt találták, hogy a szántóföldi és vegyes termények termesztenek gabonát és tejtermékeket, amelyeknek kisebb a szénlábnyoma, mint a hagyományos gazdaságoknak.
Sőt, az ökológiai gazdálkodás segíthet a szén-dioxid-kibocsátás 100%-ának megkötésében és a talajban való tárolásában egy kísérleti kísérletről szóló Rodale-tanulmány szerint. A növények által a fotoszintézis során felhasznált szén-dioxidot cellulóz és keményítő előállítására használják, és eloszlik a növényben. Általában a föld feletti részeket úgy takarítják be, hogy a gyökereket a talajban hagyják (kivéve a gyökérnövényeket és a gumókat), így a bennük lévő szén raktározódik a talajban. Tehát a bioélelmiszerek a jobb választás a szénlábnyom csökkentésére is.
Szezonális ételek
Shrink That Footprint rámutat, hogy az élelmiszerek szén-dioxid-kibocsátásának mindössze 11%-a származik a közlekedésből. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású élelmiszerek fogyasztása tehát nem elég, ha helyi élelmiszert választunk a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében, hanem szezonálisnak is kell lennie. A szezonális zöldségek és gyümölcsök növekedéséhez nincs szükség mesterséges segítségre, és kisebb a szénlábnyomuk. Példaként összehasonlítják a szezonális zöldségeket a paradicsom egész éven keresztüli fogyasztásával a hidegebb régiókban, amelyek sok energiát igényelnek.
A magasabb jövedelmek nagy szénlábnyomot eredményeznek
Az Oxfam jelentése szerint "a világ leggazdagabb 10%-ának átlagos szénlábnyoma 11-szer akkora, mint a lakosság legszegényebb felének, és 60-szor akkora, mint a legszegényebb 10%-ának." "A világ népességének ez a 10%-a felelős az összes szén-dioxid-kibocsátás 50%-áért. A különbség tovább növekszik, ha a keresőknek csak a felső 1%-át hasonlítjuk össze a legszegényebbekkel. Ezeknek a csoportoknak az átlagos lábnyoma 175-ször nagyobb, mint a legalacsonyabb 10%-a. 1. o.).
A gazdagok és szegények kibocsátásának különböző részei között különbségek vannak. Az Egyesült Államok felső 10%-a 50 MCET-et, míg India felső 10%-a 2,07 MCET-et bocsát ki. Az Oxfam Technical Report (10. oldal) szerint az Egyesült Államok alsó 50%-a 8,57 MCET-et, míg India alsó 50%-a 0,42 MCET-t bocsát ki. Tehát India leggazdagabb 10%-ának átlagos szén-dioxid-kibocsátási lábnyoma az Egyesült Államok legszegényebbéinek egynegyede. Ez rávilágít arra a tényre, hogy az életmód fontos tényező a szénlábnyom tekintetében.
Az Egyesült Államokban az évi 5000 dollárnál kevesebbet keresők feleakkora lábnyommal rendelkeznek (kevesebb mint 3 MCET), mint azoké, akik évi 10 000 és 30 000 dollár között keresnek, akiknek szénlábnyoma több mint 5 MCET a Hoover-jelentés szerint (13. oldal).
A szénlábnyom csökkentésének módjai
Akár az átlag feletti, akár alatti a szénlábnyom, rengeteg módja van annak csökkentésére és a környezet minőségének javítására. Nem kell teljesen megváltoztatni az életmódot, hanem finomítani és "zöldebb" életmódot folytatni. Az éghajlatváltozás miatti növekvő aggodalommal egyre több technológia áll rendelkezésre a kibocsátás kezelésére az élet minden területén.
