A bükköny hüvelyes növények, amelyek nagy múltra tekintenek vissza a mezőgazdaságban. A név a Vicia nemzetség több tucat fajára utal, bár néha más borsócsaládba tartozó növények köznevében is használták. A mai közhasználatban azonban a bükköny név néhány fajra utal, amelyeket a kertészek használnak talajuk gazdagítására és jótékony rovarok élőhelyének biztosítására.
Közös jellemzők
A bükkönyök szőlőszerű egynyári és évelő növények. Néha néhány méterrel feljebb mászkálnak a cserjésbe, de gyakrabban látják őket a szabadban kóborolni a földön. Bár indáik és hajlékony száruk van, inkább úgy nőnek, mint egy bolyhos lombtömeg, nem pedig egy tipikus szőlő, amelyet egy rácsos képződményre nevelnél.
Sok bükkönyfaj létezik, de általában csak a szőrös bükköny és a közönséges bükköny áll a kertészek rendelkezésére. Mindkettőjük páfrányos lombja édes borsóra emlékeztet, lila virágokkal, amelyek átadják a helyüket a borsóhüvelyhez hasonló kis maghüvelyeknek; azonban nem ehetőek. A fő különbség a két faj között a méretben rejlik: a szőrös bükköny nagyjából térdig terjedő, szétterülő tömegként nő, míg a közönséges bükköny derékba nyúlhat.
A bükköny-nitrogén kapcsolat
A legtöbb hüvelyeshez hasonlóan a bükkönynek is megvan az a csodálatos képessége, hogy saját nitrogént termeljen. Ezt a tulajdonságot a gazdálkodók és kertészek már régen megtanulták más növények természetes műtrágyájaként hasznosítani. A technika magában foglalja ezeket takarónövényként a kívánt növény elvetése előtti szezonban. Így a talajban lerakódott nitrogén azonnal elérhető lesz az új palánták számára.
A nitrogént nem a bükköny termeli egyedül, hanem a Rhizobium nevű baktérium szimbiotikus kapcsolatának eredménye, amely megtelepedik a növények gyökereiben, és a levegőből származó gáznemű nitrogént vízben oldódó formává alakítja, amelyet a növények a növények számára. készíthet bennünket. A kertészek messze a legelterjedtebb bükkönyhasználat a takarásban, bár kiváló díszítő tulajdonságokkal rendelkezik.
A bükköny használata a tájban
A bükköny burjánzó lila virágai és buja lombjai vonzóvá teszik a tájban való használatra. Dísznövényként vadvirágokkal használják természetes réti környezetben, de nem jellemzően hagyományos táji környezetben, mivel közelről nézve meglehetősen durva és szelídítetlen, és rakoncátlan növekedési szokása van.
A növényzet felett lebegő lila virágok sodrása azonban messziről nézve nagyon hatásos tömeges ültetéseknél díszfüvekkel és vadvirágokkal együtt, mint a tobozvirág, százszorszép, mák, selyemfű és cickafark. A bükkönyről ismert, hogy vonzza a pillangókat és számos más jótékony rovart, amelyek különféle rovarkártevőket zsákmányolnak, így az élőhelyi kertek és a vadon élő állatok ültetvényeinek kedvence. Az erózió elleni védekezésre használt magkeverékekbe is beépíthető.
Ültetés
A bükköny a hűvös időjárást részesíti előnyben, így tavasszal és ősszel nő a legterjedelmesebb. Az őszi növényeket nyár végén, a tavaszi növényeket pedig tél végén ültetik el, amint a talaj megmunkálható. A mag kemény, és könnyebben csírázik, ha az ültetés előtt 24 órára vízbe áztatják.
A növény szinte soha nem nő önmagában. Talajjavítási célokra a bükkönymagot általában gabonával, például rozssal vagy zabbal keverik, és néha fava babbal. Díszítési célokra keverje össze bármilyen típusú vadvirágmaggal, napos helyeken. A vetőmagkeveréket enyhén kell gereblyézni a talaj felszínére, amelyet ültetés előtt lazán morzsalékosra dolgoztak.
Inokuláció
A maximális nitrogéntermelés érdekében a bükkönymagot be kell oltani a megfelelő baktériumokkal. Lehet vásárolni előre beoltott vetőmagot, vagy megvásárolni a megfelelő oltóanyagot – a bükkönyre kell címkézni, nem pedig a lóhere vagy más hüvelyesekre. Egyszerűen keverje össze a magot és a porított oltóanyagot egy vízzel megnedvesített edényben, mielőtt ültetést végezne.
Gondoskodás
Mivel a bükkönyt jellemzően honosított környezetben használják, jó, ha kiszórjuk a magot, és megvárjuk, amíg eső jön, és kicsírázza. Az azonnali csírázás érdekében az ültetési területet esőztetővel nedvesen kell tartani, amíg a magok ki nem kelnek. Ezután hagyja el az öntözést, kivéve, ha a talaj felső hüvelykje teljesen kiszárad. Mivel a bükköny szereti az év hűvös időszakában nőni, a rendszeres öntözés ritkán szükséges. A bükköny szaporán magozza magát, így nem szükséges újraültetni – évről évre magától visszajön.
Kártevők és betegségek
Különböző rovarok és kórokozók időnként megtámadják a bükkönyt, de ritkán okoznak problémát a kertészeknek. A növény szinte teljesen önellátó, ezért olyan hasznos féltermészetes környezetben.
Egy élettel teli növény
A bükköny esetében nem a gyenge növekedés, hanem a túlzott növekedés probléma: a bükkönyt gyomnövénynek tekintik, ha nem szándékosan ültetik el. Ennek ellenére nem rendelkezik erősen invazív tulajdonságokkal, és ha felbukkan ott, ahol nem akarja, akkor könnyen kihúzható növény.
