Akár egy csoport gyereknek tanítasz színészetet, vagy csak néhány színházi játékot szeretnél használni, hogy segíts diákjaidnak megtörni a jeget és kényelmesen fellépni, gyorsan rá fog jönni, hogy a legtöbb gyerek nagyon szereti ezeket a típusokat játékok. A legjobb az egészben az, hogy a diákok talán észre sem veszik, hogy értékes színészi készségeket tanulnak – csak tudják, hogy jól érzik magukat.
Alapok
Ezek a játékok lehetővé teszik a tanulók számára, hogy kényelmesen érezzék magukat a színpadon, miközben néhány alapvető színházi alapismerettel is megismerkedhetnek.
Színpadi útmutató
Az alapvető színpadi irányok elsajátítása jó szolgálatot tesz a tanulóknak, ha egy produkcióban játszanak. Ebben a játékban mindenki álljon a középpontban egy csoportban. Hívd ki az alapvető színpadi útmutatásokat, először lassan kezdve, majd gyorsabban adj útbaigazítást, amíg mindenki körbe nem mászik a színpadon.
Íme egy példa egy sorozatra:
- Indítsa el a középpontot
- Menj le a színpadra
- Menj a színpadra balra
- Menj jobbra a színpadra
- Lépj a középpontba
- Menj fel a színpadra
- Menj le balra
- Menj fel jobbra
- Menj a színpadra balra
- Menj le a színpadra
- Vissza a középpontba
Miután mindenkinek van egy jó elképzelése a színpadi útmutatásokról, engedje meg, hogy a tanulók egyenként átvegyék a „rendező” szerepet, és a közönségtől kikérve a színpadi utasításokat.
Vetítés
A hangod kivetítése a színpadon tanult készség. Ez a játék egyszerű, nagyszerű jégtörőként szolgál, és gyakorlati tapasztalatot ad a hallgatóknak a hangjuk kivetítésében, hogy a közönség mindenki hallja őket.
A diákokat ültesse le a színház vagy a szoba hátsó részében. Egyes diák lép fel a színpadra, és büszkén lép a középpontba, szembefordul a közönséggel, és kijelenti: "A nevem (név), és színész vagyok!" A diák ezután meghajol és kilép, míg a többi diák tapsol.
- Mondd meg a tanulóknak, hogy vetítsék ki hangjukat a színház vagy a terem mögé. Ez a trükk biztosítja, hogy az egész közönség hallja őket.
- Tanítsd meg a tanulóknak, hogy a kivetítésnek egyértelmű kiejtéssel kell párosulnia, és hogy a kivetítés különbözik a kiabálástól.
- A tanulók gyakorolják a nevük kimondását vetítés közben; sokan annyira hozzászoktak a nevükhöz, hogy színpadon nem mondják ki egyértelműen.
- Bátorítsa a hallgatóságot, hogy vaduljon meg tapsával. Lehet, hogy ez az első ízelítő a mennydörgő tapsból, amit a hallgatók kapnak, és néhányuknak ez a bátorítás, hogy folytassák a színészetet.
Szobrok
A karakterben maradás nehéz lehet a fiatal színészek számára, különösen akkor, ha először tanulnak a színészetről, és nem feltétlenül értik a karakterábrázolást. Ez a játék szórakoztató, versengő játéknak tűnhet, de megtanítja a tanulóknak, mennyire fontos, hogy felvegyenek egy karaktert, és ne „törjék meg”.
- Válasszon helyet a diákokkal a színpadon. A nézőtérrel kell szembenézniük, mivel ez egy fontos lecke, amit a színészet összességében meg kell tanulni.
- Mondd meg a tanulóknak, hogy vegyék fel a szobor pózát. Lehet nemes szobor, buta szobor, vagy bármilyen szobor, amit akarnak. Nyitott szemmel kell állniuk (persze, hogy pislogjanak).
- Amikor mindenki a helyén van, szoborként kell megdermednie. Most már kihívássá válik, hogy ki költözik utoljára. Tanárként körbejárod a színpadot, és olyan embereket keresel, akik mozgással vagy alkalmazkodással megtörik a karaktert. Ha valakit mozgásban érnek, beülnek a közönség közé. Aki utoljára áll szoborként, az a győztes.
Ha úgy találja, hogy a játék egy kicsit tovább tart, mint gondoltad, elkezdhetsz buta arcokat vágni, vagy más dolgokat csinálhatsz, hogy megpróbáld megtörni a gyerekeket.
Mesemondás
A történetmesélés a színészet fontos része, különösen azok számára, akik rögtönzést terveznek, ahol nincs forgatókönyv, és a színészek alakítják ki a történetet, ahogy haladnak. Sok diák egy kicsit nagyobb lelkesedéssel és lendülettel is viselkedik, amikor megengedik, hogy saját karaktereket alkossanak.
Napom
Ez a játék egy mesemondót és egy színészt tesz lehetővé. A mesemondó a színpad mellett áll, míg a színész a középpontban. A mesemondó újrameséli a napját – ez lehet igaz újramesélés, vagy teljesen kitalált történet. A színész ezután úgy játssza el a történetet, ahogy elbeszélik.
Mutassa be a tanulóknak, hogy a legegyszerűbb történetekből is lehet vidám újramesélést készíteni, ha helyesen csinálják. Például az „Én palacsintát ettem reggelire” azt eredményezheti, hogy a színész olyan sok palacsintát evett, amitől gyomorfájás lesz.
További játékosokat adhat hozzá ehhez a játékhoz, ha engedélyezi a mesemondónak, hogy más embereket is bevonjon a történetbe. Például a mesemondó azt mondhatja: „Akkor anyám bement a szobába”, egy másik színészre mutatva, aki aztán felmegy a színpadra, és átveszi az anya szerepét.
Figyelj rám
A színpadi színészeknek rendelkezniük kell egy bizonyos karizmával, amely felkelti a közönség figyelmét. Ez a játék megtanítja a tanulókat arra, hogy hangjukat, testüket és történetmesélési képességeiket használják fel, hogy megragadják a közönség figyelmét.
- Egy ember ül egy széken, mindkét oldalán egy-egy színész áll.
- Amikor a rendező azt mondja, menj, minden színész elmesél egy történetet az ülő személynek. Ez azt eredményezi, hogy az ülő személy egyszerre két történetet hall két különböző szereplőtől.
- A színészeknek lebilincselő történetmesélésükkel, testmozgásaikkal és hanghajlításaikkal igyekezniük kell lekötni az ülő személy figyelmét.
- Amikor a rendező azt mondja, hagyd abba, az ülő személy bejelenti, melyik színész ragadta meg a legjobban a figyelmét és miért. A színész ezután ülő pozícióba kerül.
Állítson be néhány szabályt előre, például ne kiabáljon az ülő személy fülébe, ne érintse meg az ülő személyt, és így tovább. Ez a játék elég hangos tud lenni, ezért tartsa ezt szem előtt, és ne helyezze ülő helyzetbe a tanulót, ha hangos zajok okoznak gondot, vagy ha emberek vannak a közelében.
Jellemzés
Egy karakter felvállalása és hihető előadásmódja egyes tanulók számára könnyebb lehet, mint másoknak, de megfelelő képességekkel minden alkalommal könnyebbé válik.
Két igazság és egy hazugság
A színészek számára fontos képesség, hogy meg tudja győzni a közönség tagjait arról, hogy amit mond, az igaz, még ha nem is az.
- Egy diák kijön a színpadra, és három kijelentést tesz magáról. Az állítások közül kettő igaz, egy pedig hazugság.
- A hallgatóságból kitalálják, melyik állítás hazugság.
Ez akkor működik a legjobban, ha mindhárom állítás hihető, és nem köztudott. Ne használj olyan kijelentéseket, amelyek vélemények. Íme három állítás, amelyet jó példaként hozhatsz fel:
- " A nagyapám középső neve Henry."
- " A születésem éjszakáján esett a hó."
- " A kutyámnak egy kék szeme van és egy barna szeme."
Cselekedni és reagálni
Az egyik fontos színészi készség, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, a reagálás. A színészkedés egy dolog, de a diákoknak meg kell tanulniuk reagálni a színpadon körülöttük zajló egyéb dolgokra is, ahelyett, hogy csak várnának a következő sorra.
Ennél a játéknál az egyik személyt királlyá, a másikat királynővé koronázzák. A többi szereplő mind bulizó.
- Mondd meg a színészeknek, hogy míg a király jóindulatú és szeretett, a királynő kegyetlen és gyűlölködő.
- A színészeket meg kell tanítani, hogy amikor a király közeledik hozzájuk, kényelmesen és nyugodtan érezzék magukat, mosolyogjanak és meghajoljanak előtte.
- Amikor a királynő közeledik feléjük, megmerevednek, megijednek, mégis meg kell hajolniuk előtte, mint királynőre.
- Amikor a rendező azt mondja, menjetek, mindenki körbejár a színpadon, úgy csevegnek egymással, mintha egy partin lennének, szem előtt tartva a követelményeket, amikor a király vagy a királynő a közelükben sétál.
Ez egy különösen szórakoztató játék tanárként. Meglepődhet, hogy a tanulók milyen gyorsan kezdik el ezt a játékot, és milyen könnyen tudnak a tanulók belekerülni a karakterbe, ha nincs forgatókönyv. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy a királyt és a királynőt is megjátssza.
Az interjú
Ez egy másik színészi játék, amely segít a gyerekeknek megtanulni a karakterben maradásról. Adj minden tanulónak egy összehajtogatott papírlapot, amelyet csak akkor nyitnak ki, ha a színpadon, cselekvésre készen állnak. Minden diák más papírt kap, és mindegyik valami szokatlan az általa játszott karakterrel kapcsolatban. Például:
- " Ég a nadrágod."
- " Szellemeket látsz."
- " Azt hiszed, hogy egy musicalben szerepelsz."
- " Minden mondatot azzal kezdesz, hogy "szerény véleményem szerint."
Egy diák lép színpadra, míg a többi diák médiaként működik a közönségben. A média tagjai kérdezősködni kezdenek, próbálják kitalálni, mi a szokatlan a színészben.
A színésznek nem csak karakterként kell válaszolnia a kérdésekre, hanem el is kell játszania a szokatlan dolgokat. Például a lángoló nadrágos színész elhamarkodottan válaszol a kérdésekre, miközben megpróbálja eloltani a tüzet. Az a médiatag, aki helyesen kitalálja, hogy mi történik, színpadra lép.
A nagy finálé
Tegye lehetővé a tanulóknak, hogy olyan dolgokat tegyenek a színpadon, amelyeket a való életben általában nem tudnak megtenni, és valószínűleg lesznek olyan tanítványai, akikben megszeretik a színészetet.
A sikoly
Ez a jelenet egyszerű: egy színész holtan fekszik a színpadon, míg egy másik színész feljön a színpadra, és felfedezi a holttestet, majd iszonyatos sikolyt hall.
Meglepődve tapasztalja, hogy a tanítványai eleinte félnek attól, hogy jó, vérfagyasztó sikolyt adjanak ki. Jó eséllyel eleinte félszeg sikítást hallanak. Valójában előfordulhat, hogy be kell mutatnia a diákoknak, hogyan kell jó, hangosan kiabálni. Miután megmutattad nekik, hogy rendben van, ha a sikolyok mögé tényleg szenvedélyt helyeznek, valószínűleg követni fogják a példájukat.
Ez egy egyszerű játék, de hihetetlenül hatékony. Arra tanítja a diákokat, hogy vannak olyan dolgok a színpadon, amelyeket megtehetnek, amit máshol nem szabad megtenniük. Sok kezdő színész számára ez a játék felszabadító lehet.
Színházi tűz meggyújtása
Tanítsd meg a tanulóknak, hogy a színpad biztonságos hely, ahol valaki más lehet. Azok a diákok, akik megtanulják, hogy jól érezzék magukat a közönség előtt, nem feltétlenül válnak profi színészekké, de könnyebben tudnak önbizalmat és kiegyensúlyozottságot közvetíteni, ami két olyan tulajdonság, amely felnőttkorukban is jól fogja szolgálni őket.
