A síkvidéki indiai családi élet kultúrája gazdag volt a hagyományokban és természetfeletti/vallási rítusokban. Minden családtagnak sajátos feladatai voltak nemük alapján.
Klánkultúra a síkvidéki indián család életében
Gyakori volt, hogy a síksági indián klánok saját kultúrával rendelkeztek, bár néhány hagyomány a törzsükhöz kötött. Ez magában foglalja szokásait, nyelvét, vallását és életmódját. Egy klán öltözködési stílusa jellegzetes volt, és az egész család viselte.
Milyen volt a Great Plains indián családi élete?
A Great Plains-i indián családi életben szigorú szabályok vonatkoztak arra, hogy mindenki tisztában volt a családon és a klánon belüli szerepével. A gyerekek a család szeretett tagjai voltak, akárcsak az idősebbek.
Az öregek szerepe az alföldi indiánok családi életében
A család idősebbei létfontosságú szerepet játszottak. Az asszonyok segítettek a gyermeknevelésben és a házimunkában. Az idősebbek a főnökök tanácsában szolgálhattak. Tágabb családjukat szolgálták tanárként, mentorként, lelki tanácsadóként és bizalmasként. A síksági indián vének nagy tiszteletben voltak a családjuk körében. A család szeretettel gondoskodott idősebb tagjairól, és megtisztelte a betegeket, hogy becsületes, méltó halált biztosítson.
Vicces kapcsolatok
A nagyszülők és az unokák állítólag tréfás kapcsolataik vannak. Ez azt jelentette, hogy a nagyszülő és az unoka kötekedő viccelődése és esetenként gyakorlatias tréfálkozása nemcsak elfogadható, hanem elvárható magatartás is volt. A viccelődést vagy viccelődést mindig tisztelettel végezték, és játékosabb típusú kapcsolatokra ösztönöztek. A klánban és/vagy törzsben szinte mindenkinek volt valamilyen tréfás kapcsolata egy másik személlyel. Egyes törzsek sokkal magasabb szintre emelték a tréfás kapcsolatokat, mint mások.
alföldi indiai tények a családi életről és a házasságról
Minden klánnak sajátos házassági törvényei voltak. Egyes klánok megtiltották a házasságot bármilyen vér szerinti rokon között. Más klánok engedélyezték a házasságot távoli vérrokonok között.
Kényszerházasságok
Egyes klánok között előfordult kényszerházasság. Egy férfinak feleségül kellett vennie elhunyt testvére özvegyét vagy elhunyt felesége nővérét.
Monogámia vs poliginia
Volt olyan klánok keveréke, amelyek monogám házasságot és poligín házasságot folytattak. A legtöbb poligin kultúrában a nővérektől ugyanazt a férjet várták, hogy megfelelő ellátást biztosítsanak a családban élő gyermekekről és idősebbekről.
Elrendezett házasságok
Elterjedt volt a rendezett házasságok gyakorlata. A vőlegény családjától azt várták, hogy kártérítést fizessen a menyasszony családjának, mivel elvitték az értékes munkáját. Egyes klánok a vőlegény és a menyasszony családjaitól származó hozományok kölcsönös cseréjét gyakorolják.
Szűzesség és házasság
Egy nagy ellentmondás, hogy a nőktől azt várták, hogy szüzek legyenek a házasságkötéskor, míg a férfiaktól nagy szexuális képességet. Néhány klánban gyakori volt a szökés, de néhány klánban a szökés olyan megbélyegzés volt, amely egy életre csak a nő hírnevét sértette meg.
Kapcsolat a sógorokkal
Szabályok voltak arra vonatkozóan is, hogy a pároktól a tisztelet jeleként nem szabad kapcsolatba lépniük ellenkező nemű sógorokkal. Ez a szabály azt diktálta, hogy mind a párok, mind a sógorok kerüljék a közvetlen érintkezést, például beszéljenek egymással, és bizonyos esetekben egymásra nézzenek.
Gyermekek a síkvidéki indiai családi élet kultúrájában
A síkság törzsei gyakran kétoldalú leszármazási rendszeren alapultak. Ez azt jelentette, hogy a család nem csak az anyai vagy a szülői származáson alapult, hanem mindkét fél egyenlő bánásmódban részesült a gyermekek nevelésében és nevelésében.
Apai vagy anyai származású gyermekek
Ebben a társadalmi struktúrában a szülők döntöttek arról, hogy a gyermek milyen leszármazást vállal. A nevelési feladatok ezután felosztásra kerültek az egyenesági rokonok/klánok között, akik váll alták a gyermek életvitelének megtanítását, például a fiúk vadászatát és a lányok háztartási ismereteit. A nem-lineális rokonok/klán váll alták a spirituális tanácsadók és mentorok szerepét. A család mindkét oldalát létfontosságúnak tartották abban, hogy egy jól lekerekített támogatási struktúrát biztosítsanak a gyermek neveléséhez.
Matriarcha és pátriárka törzsi társaságok
Gyakori volt, hogy a törzsek kétoldalú származású, matrilineáris és patrilineáris klánokat foglalnak magukban. A gyermeket a törzs egyenlő bánásmódban részesítette, függetlenül attól, hogy a klánja milyen leszármazást követett.
A gyerekek fegyelme és szerepe a síkvidéki indián családban
A gyerekeket a szüleik szerették, és kedvesen bántak velük. A fegyelem soha nem járt semmiféle ütéssel. A dicséret és a jutalom volt a fegyelem kívánt eszköze. Az erő létfontosságú tulajdonság volt, és a múltban a túlélés szükségességeként hangsúlyozták. A gyerekek klán és törzsi szertartásokon vettek részt, és gyakran tanúi voltak olyan rituáléknak és szent táncoknak, amelyeken egy napon felnőttként részt vesznek.
A síkvidéki indiai női gyerekek szerepe
Amellett, hogy a lányok megtanulták a háztartási készségeket és házimunkákat, az anyaságra is felkészítették őket. A lányok babával játszottak, és megtanították nekik, hogyan kell gondoskodni a babáról. A lányok általában apró eszközöket kaptak, hogy megtanulhassa a nyúzást, bőrcserzést és mészárlást. Varrást és főzést is tanult.
A síkvidéki indiai férfigyerekek szerepe
A fiúgyermekeket arra képezték ki, hogy gyerekméretű íjakkal és nyilakkal vadászjanak. Addig tanították őket, amíg az íj/nyíl és más fegyverek mesterei nem lettek. Leckéket kaptak a védekezésről és a különféle haditaktikai módszerekről. Amikor a férfiasság küszöbén álltak (körülbelül 14-15 évesek), látási küldetésükre indultak, hogy szellemi vezetőjüket keressék, hogy felfedjék a fiú sorsát. A tinédzser fiú is részt vett a férfivá válás dédelgetett rítusában, amikor először vadászik a férfiakkal.
Felnőtt férfivá válás és szerep a klánban
Miután egy fiú felnőtté vált, azzal a feladattal bízták meg, hogy védje a klánt és gondoskodjon a klánnak élelemről. Ez azt jelentette, hogy háborút kellett folytatni a klánnal vagy törzzsel, és részt kellett venni a vadászpartikon, ami azt jelentheti, hogy hosszabb ideig kellett távol lenni.
The Plains Indians Children Games
A bennszülött amerikaiak szerte Amerikában egy Shinney vagy Shinny nevű botlabdát játszottak, amelyet később a franciák Lacrosse-nak neveztek el. Az alföldi indiánok számára a játék népszerű volt a nők és a gyerekek körében, míg a Nagy-tavak környékén a férfiak versenyeken játszottak. További családi játékok közé tartozott a kocka, a karika és a rúd (rudak bedobása egy hálós fa karikán), a hókígyó (csiszolt sziklák és egyéb tárgyak lecsúsztatása a jégpályán), és más játékok, amelyek próbára tettek a versenyzők ügyességét és ügyességét.
Az élelmiszergyűjtés hatása az alföldi indiánok családi életére
Az élelem gyűjtése létfontosságú volt a klán túléléséhez. A síkvidéki indián családok esetében a létfenntartással kapcsolatos feladatokat a férfiak és a nők között nemek alapján osztották fel. A férfiak voltak a vadászok, a nők pedig minden házimunkát végeztek, beleértve a növénytermesztést is.
Miért volt fontos a bivaly az alföldi indián kultúrában?
Az alföldi indián családi élet sokáig a bölény (bivaly) körül forgott. Abban az időben a klánok többnyire nomádok voltak, mivel táplálékuk és ruházatuk a bölényektől függött. Ez a függőség arra késztette a klánokat, hogy kövessék a bölénycsorda mozgását az Alföldön. A törzsek gyakran gyűltek össze, hogy részt vegyenek a nagy törzsi vadászatokon. A törzseket fenntartó egyéb vadfajok közé tartozott a jávorszarvas, a medve, a szarvas és a nyúl.
Mezőgazdaság, vadak előkészítése és a nőstény alföldi indiánok szerepe
Az alföldi őslakos amerikai nők felelősek a termények termesztéséért, betakarításáért és tartósításáért, mint például a The Three Sisters: kukorica (kukorica), tök és bab. Megtanították nekik, hogyan kell megnyúzni és megőrizni a vadászaton elejtett vadakat. Ezek a készségek közé tartozott az állat megnyúzása az értékes bőrért, a hús levágása, majd a bőr cserzése.
Női ruhákat varrt családnak
A családban élő nők állatbőröket varrtak a ruházatba, például leggingseket, amelyeket férfiak és nők egyaránt hordtak, ingeket és nadrágot (ágyékkötőt) a férfiaknak, és bokáig érő ruhákat a nőknek. A lábbelik nyúl- vagy bölénybőrből készült mokaszinok voltak. Az állatbundákból téli köpenyt és ágyneműt készítettek. Enyhébb időben a gyerekek gyakran levetkőztek, vagy csak inget vagy ruhát viseltek.
A síksági indián nők egyéb kötelességei
Egy alföldi indián klán minden nője elkészítette saját tipijét (tepee) az általa cserzett bőrből. Ő volt a felelős azért, hogy leszedje a tipit, amikor a klán a bölénycsorda követésére költözött, és az új helyen való elhelyezéséért. Ő volt a felelős azoknak a kutyáknak a gondozásáért, amelyek a travois-t húzták, egy V-alakú emelvényt, amely tele van kellékekkel és tipikkel. Amikor a spanyolok lovakkal érkeztek Észak-Amerikába, a síksági indiánok végül lovakat adtak állataikhoz, ami lehetővé tette a klán vagy törzs számára, hogy nagyobb távolságokat utazzon bölény és egyéb vadak után.
Síksági indián szájhagyományok és történetek történetmesélése
A többi indián klánhoz hasonlóan az alföldi indiánoknak is voltak szájhagyományai. A síkvidéki indián klánok gyermekei különféle szóbeli történeteket, valamint klán- és törzsi hagyományokat meséltek el. A mesemondás művészetén keresztül a gyerekek példát kaptak a klán értékeiről és hiedelmeiről. A Teremtéstörténet kiemelkedő volt, és összefonódott a klán vallásával és értékeivel.
A síkvidéki indián család vallása és spirituális kultúrája
Minden törzsnek és még néhány klánnak is megvolt a maga hitrendszere. Az alföldi indiánok általános hitrendszere az animizmus volt. Az animisták úgy vélik, hogy minden dolognak, legyen az tárgy, állat, növény vagy hely, van valamiféle spirituális esszenciája. A síkvidéki indiánok hittek abban, hogy spirituális küldetést (látási küldetést) vállalnak, hogy felfedezzék életük valódi célját.
Törzsi szent táncok és rituális szertartások
A síkvidéki indián családok klán/törzsi rituálékon, szertartásokon és szent táncokon vettek részt. Lehet, hogy az egyik táncos volt, vagy sámánként szolgálták a klánt/törzset. Minden klántag hozzájárult ezekhez és más vallási rituálékhoz és szertartásokhoz.
A síkvidéki indiai családi élet gazdag kultúrája
A síkvidéki indiai családi élet kultúrája szervezett volt, és stabilitást adott tagjainak. Az egyes személyek szerepének világos meghatározása révén könnyű volt megfelelni a családi elvárásoknak, és együtt élvezni a harmonikus életet.
