A gyarmati időkben, az 1600-as évek eleje és az 1700-as évek vége közötti időszakban nem voltak elektronikus videojátékok vagy hatalmas üzletek, amelyek tele lettek volna gyártott társasjátékokkal és játékokkal. Ehelyett a gyerekek a fantáziájukra és az otthonuk körül található egyszerű anyagokra hagyatkoztak, hogy gyarmati játékokat és játékokat találjanak ki. A gyarmati Amerikában a gyerekeknek szóló játékok szórakoztatóak, innovatívak és versenyképesek voltak.
Tíz gyarmati játék
A mai modern világhoz hasonlóan a gyarmati gyerekek néha bent, néha pedig a szabadban játszottak. A családok gyakran nagyok voltak, így ritkán volt hiány játszótársakból. A legnépszerűbb gyarmati játékokat ma is játsszák.
Hoop Play
A Homestead Toys azt mondja, hogy a gyarmati gyerekek karikákat játszottak úgy, hogy fém- vagy fakarikákon száguldoztak a földön a kezükkel vagy botjaikkal. A karikákat gyakran régi hordókból mentették ki. A játék célja az volt, hogy a karika a lehető leghosszabb ideig gördüljön, és elsőként érjen a célba.
Game of Graces
A kegyelmek játéka a karikajáték másik formája volt. Ebben a játékban a játékosok kis, szalagokkal díszített karikákat dobtak egymásnak, és pálcára kapták őket. Ezt a játékot szinte mindig lányok játszották, mivel az volt a célja, hogy a fiatal hölgyeket kecsesebbé tegye. A játékhoz minden játékos két pálcát (vagy rudat) fogott a kezében. Mindkét rúd használatával az egyik játékos karikát helyezett a rúdra, és ollószerű mozdulattal a levegőbe küldte a karikát a másik játékos felé. A másik játékos két botjával elkapta a karikát. Az a játékos nyerte a játékot, aki tízszer elkapta a karikát.
Kilenctű
Kilenctűt holland telepesek hoztak a gyarmatokra. A játék nagyon hasonlít a modern bowlinghoz. A kilenctűket asztalon lehetett játszani kis gombostűkkel, vagy a pázsiton nagyobb gombokkal. A játékhoz csak kilenc facsapra és egy golyóra volt szükség. Ezeket gyémánt alakban állították fel. Minden játékos tízszer gurította a labdát, hogy lássa, hány tűt tud leütni. A legtöbb gombostűt leütő játékos nyerte a játékot.
Quoits
A Quoits alapvetően egy gyűrűs dobójáték volt, és hasonló a patkóhoz. A játékosoknak fémből, kötélből, bőrből vagy akár faágakból készült gyűrűket kellett dobniuk egy meghatározott távolságra a földbe fektetett karó felett, amelyet főzőlapnak neveztek. Minden játékos körönként két gyűrűt dobott. A pontokat az alapján szerezték meg, hogy a gyűrű hogyan landolt a főzőlapon. A legtöbb pontot szerző játékos nyerte a játékot. A quoit készletek lehetnek nagyok szabadtéri játékhoz vagy kicsik asztali játékhoz.
Battledores
A Battledores a tollaslabda egyik korai formája volt. A játékosok két falapáttal próbáltak eltalálni egy tollaslabdát, gyakran mondókák felolvasása közben. A lapátok gyakran kürtkönyvekből készültek, amelyek lapát alakú korai olvasóeszközök voltak. A játékhoz két ember a lehető legtöbbször oda-vissza üti a tollaslabdát lapátjaival anélkül, hogy a földre zuhanna.
Scotch Hoppers
A skót tölcsér volt az, amit a gyarmati korszak gyerekei a modern komlójátéknak neveztek. Játszható bent vagy kint. A játékszabályok nem igazán változtak az évek során. A gyerekek játékhoz vonalakat vagy "scotchokat" rajzoltak a földre négyzet alakú mintákban. Egy követ (jelzőt) dobtak egy mezőre, és a játékos átugrott a pályán anélkül, hogy a kővel együtt a mezőre ugrott volna. Miután elérte a végét, a játékosnak meg kellett fordítania az irányt, és vissza kellett térnie a kezdő mezőre, és útközben fel kellett vennie a jelzőt. Az egyes négyzetekre egy lábbal ugráltak, míg két lábbal az egymás mellett lévő négyzetekre lehetett leszállni. Minden egymást követő fordulónál a jelző a következő legtávolabbi mezőbe került.
Blindman's Bluff
A Blindman's blöff népszerű játék volt a gyarmati gyerekek és felnőttek körében. Ez egy olyan játék volt, amelyet a családok együtt élvezhettek, és népszerű volt ünnepeken és különleges alkalmakon. Így zajlott a játék:
Egy személy bekötötte a szemét, és többször megpördült, hogy megzavarja. A maradék játékosok kört alkottak a bekötött szemű játékos körül. A körben lévő játékosok addig sétáltak, amíg a bekötött szemű játékos háromszor tapsolt. Ekkor a játékosok abbahagyták a járást, és a bekötött szemű játékos a körben lévő játékosra mutatott, akinek fogalma sem volt, ki az. Az a játékos belépett a körbe, és a bekötött szemű játékos kitalálta, ki az. Ha tévedett, körbekergette a játékost, hogy elkapja, és arcának vagy hajának megérintésével próbálta megállapítani személyazonosságát. Miután helyesen sejtette, már nem ő volt az, és akit kitalált, az volt a következő, akinek bekötötték a szemét.
Jackstones
Amit ma bubijátékként ismerünk, azt öt kőnek vagy jackstone-nak hívták a telepesek számára. A gyarmati gyerekek kövekkel, magvakkal vagy más kis tárgyakkal játszanak, amelyek mérete hasonló volt, mint a manapság. A modern korú bubikat kísérő labda helyett a gyarmati gyerekek kerek, sima követ használtak. A játékhoz a követ egy kézzel a levegőbe dobták, és ugyanazzal a kézzel meghatározott számú jackstone-t kanalaztak fel, mielőtt a követ elkapták volna. Először egy emelőt, majd kettőt, majd hármat és így tovább.
Marbles
A gyarmati gyerekek szívesen játszottak golyókkal. Claude Moore Colonial Farm, egy élő történelem farm, weboldalukon azt állítja, hogy a gyarmati márványokat sült vagy mázas agyagból, kövekből, üvegből vagy dióhéjból készítették, egészen más, mint a mai értékesebb márvány. A golyók megjátszásához a játékosok egy másik játékos golyóiba dobtak vagy „löttek” annak érdekében, hogy kiüssék őket egy kijelölt területről. A játékosnak, aki kiütötte a golyókat a területről, meg kell őriznie azokat. Akinek a legtöbb golyója volt a játék végén, az nyert.
Sok variáció létezik a gyarmati korszak golyócskáinak játékában, amelyek továbbra is klasszikussá teszik ezt a játékot.
Jackstraws
A Jackstraws volt az előfutára a botfelszedő modern játéknak. A játékhoz szalmadarabokra volt szükség (a seprűszívószálak jól működtek) vagy körülbelül hat hüvelyk hosszú pálcákra. A botokat leejtették, hogy halmot hozzanak létre, és a játékosoknak egyenként kellett eltávolítaniuk a botokat anélkül, hogy a többi botot elmozdítanák a kupacban. Ha egy másik botot megzavartak, az adott játékos köre véget ért. A játék addig folytatódott, amíg az összes botot eltávolították. Az nyert, aki a legtöbb botot gyűjtötte össze a játék végén.
Időtlen szórakozás
A több mint 250 évvel ezelőtt játszott játékok közül sok kiállta az idő próbáját. A fenti játékok mellett a gyarmati gyerekek szívesen játszottak olyan modern klasszikusokkal, mint a cédula, az ugrókötél, a bújócska és a zsákolási verseny. Nem számít, milyen időszakban születtek, a gyerekek szeretnek játszani, és megtalálják a módját ennek. Kétségtelen, hogy a gyarmati gyermekjátékok az elkövetkező években is örök kedvencek maradnak.
